A moxibuszció szó jelentése: égetéses gyógymód. A keleti gyógyászatban használt moxa terápia során gyógyfüvek égetésével a bőr melegítése történik az előírásnak megfelelő akupunktúrás pontokon, meridiánok mentén.
A moxibuszció is legalább olyan ősi gyógymód, mint az akupunktúra. Egy 3000 éves teknősbékapáncélon talált feljegyzés szerint létezik egy növény, mely gyógyítás céljából, égetéses módszerrel alkalmazva csodákat képes művelni.
Ez a gyógynövény nem más, mint az Artemisia vulgaris, ismertebb nevén a fekete üröm.
Kínában a mai napig ezt használják a moxaterápiához, hiszen több ezer éves megfigyelések támasztották alá, hogy ez segít a legjobban szabályozni az emberi test élettani működését.
Az előkészítés során megszárítva, őrölve, gyapottal és somkóróval összekeverve teszik égetésre alkalmassá. Szivarszerű rudat sodornak belőle, majd egy speciális anyagba tekerik, hogy kézben fogható legyen, ez a moxarúd. Égése nagyon lassú, egyenletes, hatására a pontok „kinyílnak”, és a meleg a bőrön keresztül bediffundál az izmok, szövetek közé, egészen a belső szervekig.
A hő fokozza a véráramlást, és ezzel elősegíti a salakanyagok távozását, a szervezet méregtelenítését. Jótékony hatása révén a testből kiűzi a hideget, a szelet és a nedvességet.
A moxa terápiával 100 féle egészséggel kapcsolatos elváltozást, betegséget gyógyíthatunk meg, de prevenciós céllal is alkalmazhatjuk.
A moxa terápia elsősorban az energiahiányos és hideg hatás okozta betegségeknél nagyon hatásos, tehát olyan állapotokban alkalmazható, amikor meleg, Yang-hiány van a szervezetben. A yang hiányos emberek gyengék, sápadtak, fázékonyak, nehezükre esik a mozgás, szeretik a meleg ételt-italt. Sok alvás ellenére sem pihenik ki magukat, mindig fáradtak. Nekik ajánlható leginkább a moxával történő kezelés, valamint a következő esetekben: