Kínai gyógynövények
A gyógyító növények használata egyidős az emberiséggel. Kínában már évezredek óta alkalmazzák a természetben rejlő gyógyító növények gyógyhatásait különféle betegségek, kellemetlen testi-lelki tünetek kezelésére.
A Ming-dinasztia korában íródott gyógynövényes gyűjtemény a Ben Cao Gang Mu 1892 fajta gyógynövényt ismertet, azok pontos hatóanyag tartalmának leírásával és 11096 receptet tartalmaz.
A gyógynövények alkalmazása a hagyományos kínai orvoslás igen fontos része, mert segítenek a test alkotóelemeinek /a "chi"-nek, a vérnek és a testnedveknek/ a megújulásában, valamint erősítik az immunrendszert, a test ellenálló képességét a külső behatásokkal szemben. A gyógyító növények olyan természetes hatóanyagokat tartalmaznak, melyek megváltoztatják a test kémiai összetételét, ezáltal segítik a természetes egészségi állapot helyreállítását. A tradicionális kínai orvoslás a gyógynövényeket az 5 elem /fa, tűz, föld, fém, víz/ tana alapján csoportosítja, ezzel megkönnyíti az orvos számára, hogy egy adott betegség kezelésénél a leginkább megfelelő gyógynövény kombinációt válassza ki.
Minden gyógynövény rendelkezik egy rá jellemző, sajátos tulajdonsággal, pl: milyen ízű, milyen az energiája, mozgási jellegzetessége, vagy éppen mely meridiánokkal áll kapcsolatban. A gyógynövények 5 alap íze a következő: csípős, édes, savanyú, sós és keserű.
A csípős gyógynövényeket izzasztásra, a "chí" és vér keringésének tonizálására használják. Ezeket rendszerint felszíni, felületi problémáknál alkalmazzák. Az édes gyógynövények főbb funkciójuk a következők: a hiányok feltöltése, más gyógynövények harmonizálása, fájdalom csillapítása és akut betegségek súlyosbodásának megakadályozása. A savanyú gyógynövényeknek három funkciójuk van: összehúz, gátol és szilárdít. Az ilyen növények jók izzadás, hasmenés, magfolyás, fehérfolyás megállításához. A sós ízű gyógynövények puhítják a keményedéseket, olajosítja a beleket és elősegíti a lefelé való ürítést. Az ilyen növényeket kemény székletek lazításához, vagy kemény duzzanatok/daganatok (mint strúma) oldásához használják. A keserű gyógynövények elősegítik a bélmozgásokat, enyhítik a lázat és hőérzetet, harmonizálják a "chí"-t, felszárítják a nedvességet és kitisztítják a hőt. Ugyanakkor táplálják a veséket és jók a nedves eredetű betegségek kezelésére is.
A négyféle energia: a hideg, hűvös, meleg, forró. A hideg vagy hűvös növények általában lázat, szomjúságot, gyulladt torkot és hővel kapcsolatos betegségeket gyógyítanak.
A gyógynövény a felszívódás után 4 különböző irányba mozoghat: a fej irányába felfelé; a lábak irányába lefelé; befelé, a zhang és fu szervek irányába; vagy a felszíni rétegek felé kifelé.A felfelé mozgó növényeket az esési tünetekkel járó betegségeknél (mint megsüllyedt szervek) használják. A lefelé mozgókat az emelkedési tünetekkel járó betegségeknél (mint köhögés, hányás), a kifelé mozgókat izzasztásra, befelé haladó felszíni tünetek kezelésére, a befelé mozgókat a bélmozgások és az emésztés serkentésére.
Minden gyógynövény megfelel valamelyik meridiánnak vagy meridiánoknak: például a Jie Geng megfelel a tüdő-funkciókörnek, és alkalmas asztma vagy köhögés kezelésére. A borda fájdalom vagy fájó szem a májra utal, ezért mivel a Gou Teng növény a máj-funkciókörrel áll kapcsolatban, ezért alkalmas a máj betegségeinek kezelésére.
Honnan lehet tudni egy növény esetén, hogy milyen betegségeket képes meggyógyítani, hogy milyen gyógyító erő van benne? „Nincs semmi, amit a természet ne mutatna meg, és a jelekkel megismerhetjük, ami a megjelöltben rejtve van.”
A kínai Tang korban élt Sun Simiao ( i.u.581- 682) szerint minden növény két részből áll: van egy teste, egy anyagi része, és van benne egy szellemi jellegű rész, ez a növény lelke. A növény gyógyító ereje a szellemi lényegében van és nem a durva formájában, ezt a gyógyító erőt hívta arkánumnak vagy kvintesszenciának. A növények belső természete felismerhető külső tulajdonságaikról, hiszen minden természet alkotta forma lenyomata a belső erőnek. A megfelelő gyógyszer megtalálásához az orvosnak értenie kell a természet nyelvét. A növények egy sajátos nyelven beszélnek – nem szavakkal, hanem egész lényükkel. A szín, az illat, az íz, az alak, a felépítés, az élőhely, a virágzási és gyümölcsérési idő, a szaporodás, az élettartam, a növények mérgező jellege, hatóanyagai, mozgásai mind kifejezik belső lényüket. „Ahogy kívül, úgy belül is”– mondta Sun Simiao. Ahogyan a tünet is csak egy jel, amely mögött az emberben lévő betegség áll, a növényeken is meglátszanak azok az erők, amelyek bennük hatnak.
